Önkép, társadalmi megítélés, modernizáció

Pedagógusok a romániai magyar oktatásban. Kutatási program 2017
Önkép, társadalmi megítélés, modernizáció
(Székelyföldi elemzés)[1]

 (...) Az iskola és a pedagógus társadalmi beágyazottságnak a mértéke és módozata termeli és tartja fenn a pedagógus társadalmi szerepét, amellyel kapcsolatban három megállapítást fontos kiemelni:

  • Ez a társadalmi szerep a vizsgált térségben olyan interakció terméke, amelyben a formalizált, intézményes aspektusok mellett az informális, perszonifikált viszonyulásoknak is nagy szerepük van.
  • A pedagógusok ezt a viszonyt mindig figyelembe veszik és a saját magukról alkotott interpretációkban ettől a viszonytól nem tekintenek el.
  • A viszony alakulásában/alakításában a pedagógus egyéni mozgástere viszonylag nagy. Ez abból következik, hogy a pedagógus – igen kevés esettől eltekintve – nem része a lokális közösségnek abban a mértékben, ahogyan a közösség tagjai azok.

A fenti gondolatmenet alapján két olyan következtetés adódik, amely elemző munkánkat meghatározta. 

  • A vizsgált térségben a pedagógusok a társadalmi szerepét nem az iskola intézményrendszere termeli, hanem a pedagógus-helyi közösség közti interakció. Ebben az értelemben a pedagógus szerep elemzése helyi fejlesztési, térségfejlesztési témákhoz is elvezethet, mert a pedagógus – helyi közösség viszony helyi, endogén adottságként is kezelhető. Ezért ennek a viszonynak az elemzése (jelen tanulmányban csupán az egyik szereplő szemszögéből) egyben a helyi, térségi fejlesztés kiindulópontjaink számbavételéhez is hozzájárulhat.
  • A pedagógus társadalmi szerepe elemezhető külső szempontból, a helyi közösség interpretációi szempontjából és a pedagógusok szempontjából egyaránt. Jelen tanulmányban az utóbbi megközelítésre teszünk kísérletet.

A fenti jelzett témakör székelyföldi léptékű tárgyalását két fontos tényező határozza meg:
Egyfelől a térség tömbmagyar jellege, amely ez esetben pozitív kontextus abban az értelemben, hogy lehetőséget kínál az etnikai jellegből adódó és az etnikai érdekekhez kapcsolt többlettevékenységre, legyen szó akár az oktatási munkáról, akár az önképzésről, akár a társadalmi szerepről, akár az iskolán kívüli foglakozásokról.
Másfelől a társadalmi környezet vidéki jellege, mint kontextus (centrumoktól való távolság, szellemi környezet, térségi centrum szerepet betöltő szakmai intézmények hiánya vagy korlátozott szerepe, egyéb hátrányok). Ez részben erősíti az önképet, mert – elsősorban rurális környezetben – társadalomtörténeti hatásra a pedagógus „kivételes” státusza”, megítélése (elsősorban rurális környezetben, de kisvárosokban is) még mindig hat. Negatív hatása a periferikus jellegéből, a szellemi-szakmai környezet hiányából adódhat.
Ebben az elemzésben a székelyföldi mintán három témakört vizsgáltunk.

  • A térségi pedagógustársadalom ön-képe elsősorban a szakmai-személyi kompetenciák tekintetében 
  • A pedagógusok interpretációja azzal kapcsolatban, hogy miként tekint rájuk, miként viszonyul hozzájuk a közvetlen társadalmi környezet.
  • Miként viszonyulnak a pedagógusok az oktatói munka és az iskola tevékenységének modernizációjához, megújításához.

Az elemzési eredményeket a két csatolt anyagban mutatjuk be.
Első rész: A pedagógustársadalom önképe
Második rész: A társadalmi környezet viszonyulása, modernizáció

 

[1] A tanulmányt a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége megbízásából a KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja készítette. Összeállította: Biró A. Zoltán. Rövidített szöveg.